Hasad a hajnal trilógia

Az Angyal a földi pokolban című regény lehetne akár egy szerelmi történet a II. világháború idején, s ábrándozhatnánk egy apácák által nevelt bátor, de igen makacs nő és egy osztrák orvos sorsszerű egymásra találásáról. Ennél azonban sokkal többet nyújt a könyv. Olyan húsbavágó kérdéseket vet fel, melyeket a háború utáni kor politikai és hatalmi pozíciói kényszerítenek ki, melyek harcba állítják az embereket egymásal, és önmagukkal szemben is. Menni vagy maradni, tenni vagy lapulni, élni vagy meghalni…

Horthy Miklós testőrparancsnokának lánya, Balázsovich Antónia és Lucca Engel szerelme csak a rendszer által létrejött pokoli világ kórház biztos menedéket nyújtott számukra egymás megismeréséhez, nem adott azonban oltalmat a Vörös Hadsereg bevonulása ellen. Hiába álltak a Nemzetközi Vöröskereszt szolgálatában, nem kerülhették el saját kegyetlen sorsukat: míg Lucca egy szibériai lágerben küzdött az életéért, addig a budai úri lány a kommunista diktatúra kíméletlen igazságszolgáltatásával találta szemben magát, és vált nincstelenné.

1956 októberében a Sziklakórházban találkoznak újra. Vajon elég erős volt-e a szerelmük tizenkét év kínszenvedés, erőszak, megtorlás és kitelepítés után? A fel nem dolgozott tragédiák árnyékában képesek-e küzdeni közös jövőjükért, és helyesen dönt-e Antónia élete legfontosabb kérdésében: haza vagy szerelem?

A Híd közepén című regény az Angyal a földi pokolban cselekményének méltó folytatása. Balázsovich Antóniának és a korábbról ismerős karaktereknek ezúttal olyan harcokban kell helytállniuk magukért és egymásért, melyekben a béke illúziója mögé bújva leselkedik rájuk az igazi veszély. A hidegháború idején játszódó történet szereplőit állandó megfigyelés, zaklatás és ellehetetlenítés teszi próbára Ausztria Magyarországhoz ezer szállal kötődő, ám mégis teljesen más világában. Ebben az új közegben mindennek fájdalmasan magas ára van. A szerelemnek, az őszinteségnek, a becsületnek, éppen úgy, mint a hallgatásnak, vagy magának az életnek. Hosszú évek teltek el, mióta Antónia és orvos szerelme, Lucca Engel először találkozott egymással a magyarországi pokolban. Azóta alig maradt valami az őket formáló polgári környezetből. Horthy Miklós kormányzó testőrparancsnokának lánya az 1956-os forradalom után ugyan menedéket talál Bécsben a kommunista diktatúra kegyetlen bosszúja elől, házassága is reménykeltően indul, de a boldogságot ismét szűken mérik számára az égiek. Útjába nemcsak a sors gördít akadályokat, hanem a múlt árnyai idegenbe is követik őt… Megpróbáltatásaiban igazi támaszra lel Andreas Möller személyében. A félelmet nem ismerő haditudósító az emberiség által valaha teremtett legszörnyűbb háborús zónákat járja, és elsőként érti meg az új, kétpólusú világ rejtett működését.

Az emlékek gyakran jönnek a segítségünkre, segítenek elviselni az életet – csak akkor nem, ha a múlt árnyai rávetülnek a lelkünkre.

Balázsovich Antónia az 1956-os forradalom leverése után menekülni kényszerül,  és csak huszonöt év elteltével léphet újra magyar földre, ahol még mindig érzi az előző évtizedek fájdalmait. Ezért akarja visszavinni a lányát Bécsbe. Ám Johanna ragaszkodik a gyökereihez, és marad.  Az igaz szerelem is itt vár rá. De amikor ugyanazzal a diktatúrával találja szembe magát, amelyről anyja mesélt neki gyerekkorában, megtorpan. A fiatal doktornő az Alföld közepén megismeri az igazságtalanságot és a hatalom sötét oldalát. Hajdúpuszta tanácselnöke, Tüskés László elvtárs politikai ereje fitogtatásával tartja félelemben a falu közösségét.

Amikor Johanna szembesül a valósággal, rájön, hogy hiába akart bátor anyjára hasonlítani, a saját életét kell élnie. De hol és hogyan?  Döntenie kell.

Zsuffa Tünde a Hasad a hajnal c. regényében azt a korszakot mutatja be, amikor már ébredezik az ellenzék. A költők, az írók és az ifjúság egyre több gondot okoznak a korrupt döntéshozóknak. Az elvtársak is érzik, rés van a pajzson, de nem akarják tudomásul venni, hogy az idejük lassan lejár.

Az Angyal a földi pokolban és a Híd közepén című regények folytatása a nyolcvanas évek bátran helytálló hétköznapi emberének állít emléket.